Bálind József 1950. augusztus 4-én Mélykúton született. A kosárlabdával Komlón ismerkedett meg. 26 évesen a Pécsi Postástól érkezett Dombóvárra a másodosztályba frissen feljutott DVMSE-hez. Csupaszív játékával nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a vasutascsapat később tagja lett az NB I B-csoportos mezőnyének. 1991-től szakosztályvezetőként, majd 2003-tól a DVMSE elnökeként és a DVMSE Kosárlabda Kft. ügyvezetőjeként, később pedig edzőként is szolgálta szeretett klubját. Emellett, ha kellett havat lapátolt a sportcsarnok környékén, vezette a kisbuszt, intézte a játékosok és a trénerek igazolását, a kosarasok munkahelyét, lakását, étkezését, utazását. Irányításával a DKC fennállása legjobb eredményét érte el az élvonalban: a 2007/2008-as idényben a gárda az ötödik helyen végzett. Jampi emblematikus figurája volt a sportágnak, imádta a kosárlabdát, ez volt az élete. Ő volt az „örök beugró”, aki ha baj volt, mindig segített. Tanítványai fanatizálásához nagyon értett, ha ő ült a kispadon, senki sem mehetett biztosra a DKC ellen. 2009-ben hunyt el.
Az egyik elődöntőben a Dombóvári Szurkolók gárdája nyert a Dombóvári Városi Válogatott ellen 73-67-re, a másikban pedig a Szolnoki Olaj Szurkolók együttese bizonyult jobbnak 76:71 arányban a Tamási Dámok társaságánál. A fináléban a címvédő Tisza-parti kosarasok hatalmas csatában gyűrték le 85:74-re a helyi drukkereket és ismét hazavitték a serleget. A harmadik helyért a Dombóvári Városi Válogatott csapott össze a Tamási Dámokkal, a találkozó a vendéglátók 89:68-as sikerét hozta. A mezőny legjobb játékosának a szolnoki Gedei Tibort választották meg. A tripladobó verseny győztese a dombóvári Farkas Csaba lett. Különdíjat vehetett át a remek teljesítményéért a helyi Lovas Péter és Reizinger Attila.
A tornát megtisztelte Bálind József fia és unokája is, akik a megnyitón, illetve az eredményhirdetésen is részt vettek, de jelen volt Szabó Loránd, a város polgármestere, a Dombóvári Kosársuli Közhasznú Egyesület számos vezetője, edzője és játékosa. Megható pillanat volt az, amikor a megemlékezésen felhangzottak a korábbi dombóvári élvonalbeli játékosok - köztük az amerikai légiósok - erre a napra küldött üzenetei és gondolatai, melyeket egykori mesterükről fogalmaztak meg. Ez a nap a helyi kosárlabda igazi ünnepe volt. A mérkőzések sportszerűen zajlottak, az eredményhirdetést közös vacsora lés baráti beszélgetés zárta.